Kelekótya házasságkötés
Hoztam nektek pár képet, persze ezeknek is van háttértörténetük, mégpedig a mi házasságkötésünk csetlő-botló sztorija. :)
Egy év távlatából, úgy gondolom, hogy ha az esküvőnkre meghívottak közül csak most tudják meg néhányan, hogy nem az esküvőnk napja volt a hivatalos házasságkötésünk napja, nem fogja magát megvezetve érezni, inkább csak jót derül a lenti íráson.
A mai bürokrácia sok esetben nem teszi lehetővé, hogy ott és akkor, azt és úgy tegyük a nagy napunkon, ahogy azt mi, az ifjú pár megálmodtuk és ezért cserébe áldozatokat kell hoznunk.
Esetünkben szerettük volna, ha nem a négy fal közötti ceremónia lenne az esküvőnk napján, hanem egy vidám, személyre szabott, saját történetekből álló 20 perc lenne az esküvőnk napján, ami meg is valósult és ennél kevésbé lehetett volna tökéletes; sírtunk, nevettünk és a kis történetekből a vendégek is jobban megismerhették a nagy naphoz vezető utunkat.
Igen ám, de ennek volt egy előzménye, mégpedig hogy szerettük volna az esküvő előttre beiktatni a hivatalos házasságkötést, amivel kapcsolatosan persze sikerült valahol félreolvasom egy információt és mire bejelentkeztünk volt a kerületi Önkormányzathoz, már csak az esküvőnk napja utánra eshetett volna a házasságkötés időpontja, amit nem szerettünk volna.
Így segítséget kértünk és mint kiderült, bárhol házasodhatunk, és kaptunk egy jó tippet miszerint Piliscsaba panaszkodnak, hogy milyen kevesen házasodnak és kérdezzük meg őket a korábbi időponttal kapcsolatosan. Piliscsabai Önkormányzatnál egy nagyon kedves hölggyel hozott össze minket a sors, akinek kb. az első kérdése az volt, hogy mikor szeretnénk a ceremóniát? - Miért, mikor lehet? - Bármikor. Így lett a házasságunk kezdetének napja május 31-e, kedd 13:00 óra. De persze ez nem volt ilyen egyszerű történet...
Nem szerettünk volna senkit megbántani azzal, hogy néhány családtagot, barátot meghívunk a hivatalos házasságkötésre, mást meg nem, így azt gondoltuk, hogy legyen két tanús megoldás, így legalább mindenki megsértődik. :D Na jó ez vicc volt, bár nem tudhatjuk kinek milyen gondolatok cikáztak a fejében.
Dex tanúja régi kollégája, barátja lett, míg nekem, szintén kolléganőm, barátnőm lett a tanúm.
Nem vittük túlzásba a dolgokat (ruha, cipő, virág stb.), de minden pont összeállt, ahogyan szerettük volna. Persze sikerült lekésnünk 20 perccel az időpontunkat, de szerencsére ezen a napon már más nem akart házasodni, így nem jelentett gondot.
Az épület lépcsőjén 15 perc késésben, felfelé igyekezve, Dex cipőjének a sarka megadta magát és levált a talprészről, ami egy kissé fura járást biztosított neki.
Következő pont, az volt, mikor kiderült, hogy lent maradt a kocsiban a pezsgő, ami újabb pár percet dobott a késésünkön (tanúk persze már régen bent csücsültek a teremben, de legalább összeismerkedtek). Vittünk magunkkal videózásra alkalmas eszközt, amit a szertartásvezető felajánlott, hogy bevisz, mi menjünk csak, mondanom sem kell, végül kint maradt. Az utóbbit egyáltalán nem bánom, mert kb. végigbőgtem az egész szertartás, én sem tudom miért, de azt azért sejtem, hogy nem bánatomban törtek elő a könnyeim, de azért nem néztem volna vissza szívesen, az el nem múló zokogásom.
Evidens kérdés lenne tőletek, "És volt fotós?" Persze hogy volt, odanyomtam bevonulás közben kolléganőm kezébe a kis kompakt fényképezőmet, hogy na, akkor dokumentálj! :P Volt olyan rész amikor át kellett vennem a feladatkörét, például, amikor aláírt, figyeltünk, hogy semmi ne maradjon ki. :P
Ezen kívül vicces, hogy Dex tanúja nem sokkal a házasságkötés időpontja előtt pohárroppantó erőművészt játszott és így bekötözött kézzel jött, és mint kiderült otthon gyakorolnia kellett, hogy alá tudja írni a szükséges papírokat, de megtette tanúi kötelességét és gyakorlás gyümölcse meglett, aláírta azt amit kellett. :)
Volt még egy vicces jelenet, amikor a mobilról beállított zenéknél el lett indítva a második szám és kb. egy hörgős metál zene keveredett be, mert valahogy a shuttle bekapcsolódott, onnantól, már nem mertük elindítani többi résznél a zenét, de tudtuk, hogy örök emlék marad ez az egész, kicsit kabaré jellegű házasságkötés, de ez így volt tökéletes!
Miért is írtam ezt a bejegyzést?
1. Mivel ma van az első házassági évfordulónk és szeretném megköszönni Dexnek, hogy lassan 9 éve kitart a hülyeségeim ellenére mellettem és remélem a megbeszéltek szerint minimum 85 éves korunkig ez így is marad.
2. Mert sokan, az esküvőnkön lévők közül nem ismerték ennek a napnak, a házasságkötésünk napjának történéseit vagy csak fél füllel hallották, hogy volt ez a nap, de annyira tudták hová tenni, hogy ez miről is szólt.
3. Menyasszonyoknak, hogy nem kell mindig mindent túlkombinálni és a tökéletesre törekedni, mert az általában unalmas tud lenni, ha nincs min/kin nevetni, morgolódni (amin később szintén nevetni fogsz, ezt elhiheted), akkor kevésbé lesz emlékezetes ez a nap. Tanuljunk meg magunkon nevetni és fedezzük fel ami szép és jó körülöttünk!
4. Mert hát azért, csak készültek normális képek is, igaz nem lett belőle valami sok használható, de elhoztam őket megmutatni és ehhez gondoltam megosztom veletek ami nagy napunk egyik felvonását.
Fogadjátok szeretettel a képeket. :)
Fotók: Kaposvári Krisztina Photo
Werk