Noémi & Balázs

Eljött ez a nap is, azaz akarom írni, az előtte lévő nap (nomeg, amikor végre megírom ezt a bejegyzést), amikor Noémi és Balázs kreatív fotózásával kezdtünk a másnapi esküvőre a ráhangolódást, Tihany környékén.

Sajnos nem volt kegyes hozzánk az időjárás ismételten, mert szegény Noéminek lilára fagyott a szája és a egy kardigán segítségével tudtuk csak valamilyen szinten melegen tartani, annyira hűvösre fordult az idő, de azért hálásak is lehetünk, mert nem esett az eső és a nap végére még szép naplementénk is lett.

Egy fél nap is kevés, ha Tihany összes szép helyén fotózni szeretnél! És majd egy évvel később találkoztam még egy csodás hellyel, amit legközelebbi tihanyi fotózásnál észben tartok.

A kreatív fotózásnál a kedvenc képem a lenti kép lett, amikor robogtun autóval Sajkad felé és egyszer csak balra néztem és ott volt egy „bokoralagút”, amin persze túlmentünk, de abban maradtunk, hogy inkább most visszafordulunk, még mielőtt lemegy a nap vagy csak egyszerűen elfelejtjük a fotózás hevében.

Az este még egy kis megbeszéléssel zárult az Apátságban, mert ökumenikus szertartásra készültünk másnap és ekkor találkozott először a két fiatal pap/lelkész (persze minden vallásnak megvan a maga megszólítása, így a "/" jel tűnt a legobb megoldásnak :) ), akik igen lazára vették a megbeszélést, hogy ki mikor mit mond, de az esküvőn minden flottul ment, ahogy mennie kellett.

Na jó, mindig van egy-két muris dolog, amit szinte csak a közel állók - szó szerint értsd - vesznek észre, hallanak meg és ha arról még fotó is készül, akkor az lesz az egyik kedvenc kép! Jelen esetben, gyűrűhúzásnál a csók volt ilyen pillanat, amikor az atyák halkan krákogásba kezdtek én meg sikeresen elcsíptem, az „Így jó lesz?” pillanatot. Először nem is fogtam fel a kép jelentőségét, csak kb. harmadik nekifutásra és azóta az elfelejthetetlen pillanatok közé beégett az agyam egyik zugába.

Egyházi szertartásról van még egy kedvenc képem, azaz igazából előtte született, egy utolsó igazításról szól, amikor az Édesanya a bevonulás előtt megigazítja a fia nyakkendőjét és úgymond útnak ereszti. Nekem ebben a képben is sok-sok érzelem gyűlik össze és a gondoskodást szimbolizálja.

Köszönöm, hogy részese lehettem a Nagy Napotoknak és hogy idén is megtiszteltetek, hogy a pocakfotókat szintén én készíthettem. Pocakfotózásról képek itt és hamarosan erről is újabb bejegyzés.

Ha még nem láttad Noémi & Balázs teljes esküvői anyagát, itt megnézheted.

Üdv:

Kriszta

Slidehow: